| A gondolatok |
Valami történt. Nem lehet tudni, hogy mi, de mindenki számára világos, hogy megváltozott valami. Más lett az étel, más a levegő, még a nap is másképpen süt. Egyvalami azonban nem változott: mindenki fél valakitől. Az embereket félelem járja át, rettegéssel van tele ez a világ is. Rengeteg embertől félek. Félek a főnökömtől, félek a családomtól, még a barátnőmtől is félek. Kitől-kitől más miatt. Biztos van számtalan ember, aki tőlem fél. Ők is ugyan olyan neurotikusan rettegnek tőlem, mint ahogy én a saját mumusaimtól. Ők is nyugtalanok, akárcsak én.
Nem csak az emberektől félünk: mindenkinek megvannak a maguk fizikai fóbiái. Tűztől, víztől földtől vagy állattól. Az az ember lehet boldog, aki képes felülemelkedni a félelmein. Ez viszont nagyon nehéz, mert az az ember, aki legyőzi a félelmeit egy szemvillanás alatt visszazuhan korábbi állapotába, amikor felteszi a kérdést: Mi lesz akkor, ha mégis valóra válik a félelmem?
...
Mi van akkor? Az Élet megy továb, nem fog megállni egy ember kedvéért. Emberek milliárdjai mennek el a szerencsétlenül járt mellett, anélkül, hogy egyáltalán felfognák szegény létezését. Mindenki el van ugyanis foglalva a saját félelmeivel. Évmilliók óta. Amióta öntudatra ébredtünk, félünk.
Persze a félelem segít eligazodni a világban. Az az ember, akit egyszer már megégetett a tűz, nem fog mégegyszer belenyúlni, mert tudja miféle fájdalmat okoz. Továbbviszem a gondolatot. Miféle érzés akkor a szeretet? Szeretteink okozzák a legnagyobb fájdalmat, mégis szeretjük őket: újra és újra a tűzbe nyúlunk. Amikor szeretünk valakit, nem éreznénk a félelmet? Dehogynem. Csak a szeretetnek megvan az a hihetetlen tulajdonsága, hogy mindenek felett áll.
| Pár szó a könyvről |
A Valami történt egy nagyon elgondolkodtató könyv, szinte tökéletes képet ad a modernnek nevezett világról. Heller egyébként is remekül ír a társadalom visszásságairól.(Muszály megemlíteni, kihagyhatatlan: A 22-es csapdája) A Valami történt tipikusan az a regény, ahol a cselekmény másodlagos. Nem lényeges, hogy mi történik az a fontos, amit kivált a főszereplőből, és az a folyamat, ahogyan magunkra ismerünk, és megvalósul végül a legnagyobb félelmünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.