| Még, még, még! |
Történt, hogy a hétvégén (újra) megnéztük a barátnőmmel a Wall-E című animációs filmet. Egyszerűen elbűvölő volt! Úgy vélem, hogy a Pixar sok-sok remek animációs film után végre olyat alkotott, amire méltán büszke lehet a film-ipar, és Wall-E és EVA mögött elbújhat nagyon sok hús-vér színész. No persze nem mind, de a többség bizony gondolkodóba kell hogy essen azt illetően, mit jelent színésznek lenni.
Egyetlen szóval meg tudom magyarázni, hogy - többek között - mi fogott meg a filmen: a katarzis. Sajnos az utóbbi időben nem túl sok olyan filmet láttam, ami katarktikus élményben részesített volna. De azért voltak! És legyen szó ezekről. A teljesség abszolút igénye nélkül lássunk egy ötös listát.
Ötödik helyen a Gladiátor áll. Egyrészt rettentő hatásos a film végén Marcus Maximus halála, de még elgondolkodtatób volt az afriaki barát vissza-visszatérő mondókája: Találkozunk, de nem most. Még nem. Számomra azt fejezte ki az afriaki, hogy sohasem veszítünk el senkit. Legfeljebb egy időre nélkülöznünk kell a társaságát. Ez a határtalan optimizmus teljesíti ki a hazáért meghaló hős alakját.
Negyedikként a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél és megint Tavasz filmet említem. Dióhéjban: egy szerzetes felneveli egy anya árván hagyott gyermekét, aki szerelmes lesz, öl a szerelméért, megbűnhődik, és végül elkezd nevelni egy gyermeket. Meg kell nézni. Katarzis akkor volt, amikor az ifjú szerzetes visszatért a börtönből, és a saját lelkiismerete előtt is megbánja a bűneit. Kim Ki Duk mesterien mutatta meg a távol-keleti ember lelkét az öntudatra ébredéstől a "bűnbeesésen" át egészen a megnyugvásig.
Harmadik mű a bevezetésben említett Wall-E. Az őszinte szerelemnél nincs is szebb érzés, ezt bizton állíthatom. Kedves hangok, egyszerű szereplők egyszerű célokkal, és mégis, amikor ezeket összekeverjük, egy kaleidoszkóp-szerű színes képet látunk a világról.
Második: AI - Mesterséges értelem. Az első olynan film volt, ami annyira szíven ütött... De a film a lényeg, és nem én. Határtalan szeretetről szól ez is, anya és fia határtalan szeretetéről. És elegendő egyetlen nap anyának és fiának is ezer meg ezer év múltán, hogy aztán este álomba szenderüljenek, örökre.
Ez a gyűrű még egy ember. Az autó még három, és a többi. Oskar Schindler, egy eltökélt, zseniális üzletember - mai szemmel marketing-menedzser - rádöbben arra, hogy mit ér egy ember élete. És egy maréknyi másik ember pedig a legtöbbet köszönheti, amit kaphatott bárki is abban a korban: az életét. Spielberg pedig az égvilágon semmit nem csinált, csak megmutatta, hogy gyerekek, volt egy zsidó holokauszt. Ez volt az. És beleborzongok, ha csak rágondolok is.
Az az egyetlen baj az ilyen filekkel, hogy az ember egyszerűen túl fáradt egy hosszú nap után ahhoz, hogy megnézze. Pedig csak le kell ülni elé, a többi jön magától. Hazudtam. Spielberg nem csak megmutatja; érzem, hogy kézen fog, és vezet. Wall-E-val, hiába robot, nagyon könnyen azonosul az ember. A szerzetes élete pedig egyszerre lenyűgöző, elgondolkodtató és hárborzongató.
Kell a katarzis, na.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.