| Gondolatok |

Történt, hogy meguntam a kereskedelmi csatornákból rámtörő brutális mennyiségű szemét filmet, és elkezdtem kutatni jó, vagy legalábbis annak vélt filmek után. Andrej Rljubjov, Mesterséges értelem, Volt egyszer egy vadnyugat és a többi, és a többi és a többi...

...Meg a Final Fantasy. Ezek a távol-keletiek tudnak valamit. Nem hülyék. Igazából az háborított fel, hgoy sorozatban olvastam három olyan kritikát is, amiben anno csúnyán lehordták a filmet. Valahogy úgy éreztem olvass közben, hogy egyrészt fogalmuk sincs arról, hogy mit és miről írnak - nem hiszem, hogy végignézték. Másrészt jól dolgozott a marketing-gépezet: elhitték, hogy a film nem más, mint egy másfél órás demofilm a 3D-s technika akkori jelenjéről.

Mindentől elvonatkoztatva úgy vélem, hogy a Final Fantasy egy olyan felfogást jelenít meg, ami az európai gondokodásmódtól sajnos idegen. Azt az alapvetően szemlélődő módot, amit mondjuk egy Buddha is megjleenít: megfigyelni, megértni, és akkor cselekedni. Mindez szembeáll a nyugati agresszióval, ami sikeressé tette a hódításban. Csakhogy ebben az esetben ez az agresszió mindenki halálát okozza...

Szumma szummárum, nem kell idekeverni Gaia-t, nem kell elhordani a "lapos" történetet. Tudni kell elkülöníteni az üzenetet a hordozótól.

| Nem szorosan ide |

Miért jutott írás közben eszembe Kim Ki Duk filmje, a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél és megint Tavasz? ... Rájöttem: Egyrészt, mert szerkezetileg hasonlít az Andrej Rjubljov-ra, másrészt ugyanaz az az eszmerendszer jelenik meg benne, ami a Végső harcban is...

...baromság. Azért jutott eszembe, mert a hangulata hasonló. Pontosan akkor marhaság lenne összehasonlítani akét filmet, mint egy tál lasagne-t egy szelet dobostortával. Az egyik ez, a másik az.